2012. június 5., kedd

Óvónéniknek, tanítóknak, dadusoknak ballagási ajándék 2.



Június 1-én elballagott kisfiam az oviból és ezzel lezárult egy nagyon szép korszak az életében és az én életemben is. Kisebbik lányommal együtt majdnem 5 évig voltak az óvoda életének részesei, jómagam pedig SZM elnökként a szülői munkaközösség vezetője. Nagyon fognak hiányozni az SZM és csoport szülőik, mert (bár sokaknak hihetetlen, de) nagyon jó hangulatban teltek. Hiányozni fog a sok szervezési munka: papírgyűjtés, ruha börze, nőnapi bál, advent, karácsonyi délután, farsang, udvarrendezés...hogy csak egy párat említsek. És nagyon fog hiányozni ÓVÓNÉNINK, Angi néni, aki mindhárom gyermekemet szerette, mindig jó szóval nevelte, vigasztalta, mesélt nekik, színezett velük...hogy megint csak pár dolgot említsek. Tudjátok van olyan óvónéni, akiért egy szülő bármit megtenne és nincs az a fáradtságos munka, amit el ne vállalna. Nekem ilyen volt Angi néni, aki megmutatta számomra, hogy milyen egy igazi óvónő. Mondtam is neki, hogy ha a világ másik felére menne dolgozni, én oda is utána vinném a gyermekeimet! Hisz az ő varázslatos, szeretettel teli lényének köszönhető, hogy az én gyerkőceim mindig szerettek oviba járni, soha nem volt sírás reggel, hogy ők bizony nem mennek! Pedig mindhárom gyerkőcöm más-más karakter, mindegyik külön személyiség, de Angi mindegyikkel megtalálta a közös hangot, még az én eleven és sokszor rosszcsont kisfiammal is! Soha nem hallottam kiborulva panaszkodni, hogy "Jaj ez a gyerek milyen rossz volt ma...!". Tisztelem és becsülöm azért a nézetért, amit én magam is vallok, hogy minden gyerekhez van egy kulcs, de minden gyerek szívét más-más kulcs nyitja, hiszen nincs két egyforma lurkó és azzal a kulccsal be lehet jutni a kis világába és el lehet jutni a szívéhez. Angi nem sajnálta a fáradságot, hogy megtalálja ezt a kulcsot a gyerekeim szívéhez.
Minden évben csoportajándékot (a csoport nevében) és ballagási ajándékot (a ballagó gyerekek és szüleik nevében) adunk az óvónéniknek és a dadus néninek. Nem azért, mert kötelező és elvárják, hanem azért, mert szívből jön! Megköszönve a sok évi szeretetet és törődést.

Idén a csoportajándék egy gyönyörű rózsafa volt, amit ki kell ültetni a kertbe. Ez azért jó választás, mert ránézve a minden májusban virágzó rózsafára, az óvónéninek eszébe fog jutni kedves kis csoportja, akitől kapta:) A rózsafával, azon kívül, hogy locsolni és metszeni kell, nincs sok gond, viszont a gondoskodásért cserébe terebélyesedik, virágzik, illatozik és emlékeket idéz.

Az idei évben a ballagó gyerekek ajándéka egy emlékkönyv és egy MOHA által készített gyönyörű mézeskalács doboz volt, benne a ballagó gyerekek nevével ellátott mézeskalács szívecske (fényképek legfelül). Az emlékkönyvbe minden gyermek írt egy verset (persze szülői segítséggel) és lerajzolta az óvónénit, valamint magáról is beragasztott néhány fotót. Én találtam a kisfiamról kiscsoportos, középsős és nagycsoportos fényképet, így ezek kerültek az emlékkönyvbe, mutatván, hogy 3 év alatt mennyit változott a külseje. Ezen kívül megkérdeztem tőle, hogy miért szerette az óvónénit és amit válaszolt, az is bekerült az emlékkönyvbe: " Azért szeretem Angi nénit, mert...". Az általunk írt vers pedig a következő volt::

Köszönöm

"Drága óvónéni
ma búcsúzni jöttem,
eltelt három év
s még annyi mindent kell köszönjek.

Együtt koptattuk a
a sok kicsi széket,
s Te meséltél, színeztél
velem együtt szépet!

Köszönök mindent,
amit Tőled kaptam,
a jóságot, a türelmet
ami kifogyhatatlan!

Köszönöm a sok
gyönyörű emléket,
köszönöm a szemedből
áradó melegséget!

De legfőképpen köszönöm,
hogy mindig szerettél,
amikor rossz voltam,
akkor is öleltél!

Sokszor láttam
homlokodon ráncokat,
hiszen csínyeket követtem
el én a három év alatt.

De már megbántam mindent,
hisz nagyfiú vagyok!
S most annyi szál virágot szeretnék adni Neked,
ahányszor mondtam kedvesen az intelmeket!"

Ezt a 7 versszakos verset Bencém meg is tanulta és elmondta a ballagás végén! Nagyon büszke voltam rá, hiszen elég hosszú verset sikerült összehozni! ÓVÓNÉNINK a ballagási ünnepség után azt mondta nekem, a vers alatt mindvégig érezte, hogy ez a vers neki szól és nagyon meghatódott. Na ezek után én is, úgyhogy könnyeztünk ott együtt egy kicsit...

A meseszép mézeskalács dobozok pedig valóban egyedi ajándékok! Emelem kalapom Moha előtt, bár nem tudom olyan magasra emelni, amennyire szeretném! Azok a gyönyörű, egyforma betűk, mintha nem is ember, hanem robot vagy gép alkotta volna! És a virágdíszítés...elakad az ember szava! Micsoda kitartás, türelem és kreativitás kell, ahhoz, hogy valaki ilyet alkosson! Egy szó, mint száz: telitalálat volt!

Ezen kívül mi még egy szuper csokrot adtunk át Anginak: imádja a pattogós cukorkát, ezért vettem 9 darabot és a virágkötővel csokorba köttettem! Nagyon örült neki és igazi ÓVÓNÉNI módra kiosztotta a pattogós cukrot a gyerekek között! Hát igen, ezért imádjuk...:)

Végezetül hallgassátok meg ezt a gyönyörű ovis ballagó dalt...(én két zsebkendőt használtam el a könnyeimhez miközben hallgattam...)




4 megjegyzés:

  1. Ezt még olvasni is annyira jó volt!!! Megtalálja a kulcsot a gyermekeid szívéhez - gyönyörűen megfogalmaztad :-)

    Az ajándék ismét csak ötletes, egy virágzó rózsafa! Ami majd csak úgy ontja a virágokat minden tavasszal :-) Örök emlék!

    VálaszTörlés
  2. Az elkövetkezőkben jó pihenést, majd boldog iskolakezdést Bencusnak:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kis gézengúz nevében is...:)

      Törlés